Kozmográfia

Tartalom

– Bevezetés

Atlantisz valószínűleg tényleg Afrika partjainál süllyedt el

“Özönvíz előtti” ősműveltség és a boszniai piramisok

Ezékiel próféta és az Úr űrhajója

BEVEZETÉS

Sebastian Münster, majd Conrad Gesner Cosmographia Universalisa tiszteletre méltó és hatalmas terjedelmű világleírás, mindkét könyv az 1500-as évek tudományának csúcsteljesítménye, mind minőségi, mind mennyiségi vonatkozásban. A Gesner-mű már a második kiadás idején elavult volt, de még legalább ötven évig használták. Innen vettem az oldal címét, bár én nem vállalkozom ekkora átfogó munkára, csak alapvonalakban próbálok meg néhány problémát megbolygatni, amelyekkel szerintem korunk egyébként tiszteletre méltó tudósai nem tudnak mit kezdeni.

Dürer Albert: Rhinocerus, 1515.

A természettudósok 30-50 évente módosítják álláspontjukat a világ egészének és részleteinek megítélésében. A száz évvel ezelőtti természettudományos felfogás szinte minden tényállítása hibásnak bizonyult, de így lesz ez a mai tudósok nézeteivel és állításaival is száz év múlva. Különösen azok a dolgok adnak okot arra, hogy az utódok elnézően mosolyogjanak a régebbi korok professzorainak naivságán, amelyeket mint lehetetlent, képtelenséget, tudománytalan ostobaságot elutasítanak, mert nem illik bele logikusan felépített, ám alapjaiban hibás rendszerükbe. (‘Amit nem tudok megmagyarázni, az nem is létezik!’)

Én most megpróbálom leírni a világot úgy, ahogy látom – és ahogy elképzelem. Lehet, hogy az ortodox tudományművelők elnézően mosolyognak, ha olvassák: de én is elnéző mosollyal tekintek az ő tévképzeteikre. Nem vagyunk ellenségek, se ellenfelek, még ha mást is gondolunk a világról – legalábbis remélem, hogy nem vagyunk azok. Bár ha valaki abból él, hogy kísérletileg bizonyított, logikus rendszerbe foglalt tévképzeteket oktat jó pénzért egy egyetemen, nem biztos, hogy jó néven veszi, ha alapjaiban kérdőjelezik meg megélhetésének forrását.

ATLANTISZ VALÓSZÍNŰLEG TÉNYLEG AFRIKA PARTJAINÁL SÜLLYEDT EL – 1. rész

A rejtélyes vonalhálózat az Atlanti-Óceán fenekén

Többek közt a Múlt-kor történelmi portál közölte Bernie Bamford angol mérnök feltevését, amelyet arra alapozott, hogy a Google Föld tengerfenék- ábrázolása mintegy utcák hálózatát rajzolja ki nem messze a Kanári-szigetektől az Atlanti-óceán mélyén. A Google-tól hamarosan érkezett a cáfolat, amely szerint ez valószínűleg a tengerfeneket feltérképező hajók szonárjaitól származik, hiszen túl széles és túl mélynek látszik ahhoz, hogy valóban utcahálózat legyen.

Mind az angol mérnök elgondolása, mind a cáfolat arra mutat, hogy nem olvasták Platón Timaiosz és Kritiász című művét, amely a legismertebb görög Atlantisz-leírást adja. Mert ha olvasták volna, egészen mást látnának ott, a tengerfenéki hegyek alján elterülő síkságon.

Íme, a vonatkozó részlet:

Mármost ez a síkság a természet munkája és sok király gondoskodása folytán hosszú idők során a következőképpen alakult. A természet hosszúkás négyszög alakúra formálta, oldalai többnyire egyenletesek voltak, ahol pedig valami fogyatékosságot mutattak, körös-körül árkot ásva kiegyenlítették őket. Az árok mélysége, szélessége, hossza – bizony, szinte hihetetlen kimondani is, hogy emberi kéz a többi munkateljesítményen felül ekkorát tudott alkotni, de amit hallottunk, el kell mondanunk -, tehát, mondom, a mélysége, ameddig leástak, egy plethron, a szélessége mindenütt egy sztadion; minthogy pedig az egész síkságot és a várost mindkétfelől érintve, beletorkollt a tengerbe. Felső (a hegyek felé eső) oldalából vagy százlábnyi széles, egyenes csatornákat vágtak a síkságon keresztül, melyek ismét az árokba, de a tenger felőli részébe torkolltak, ezek egymástól százstadionnyira voltak. Rajtuk keresztül szállították hajón a hegyekből a városba a fát s a többi terményt is, úgy, hogy egyik csatornából a másikba összekötő csatornákat vágtak keresztben, szintúgy a városhoz is. Évenként kétszer arattak, télen Zeusz esőit használták fel, nyáron pedig a földből felbukkanó forrásvizeket vezették a földekre a csatornákból.

Tehát nem utcahálózat, nem is lehet, hisz valóban túl szélesek a tenger fenekén húzódó árkok ehhez – hanem a Platón által leírt csatornahálózat. Már csak azért sem lehet maga a város, mert hisz az egyiptomi források alapján készült leírás arról beszél, hogy a város körkörös elrendezésű volt:

Továbbhaladva a sziget belseje felé, a síkság közelében, körübelül ötvensztadionnyi távolságban emelkedett egy hegy, amely minden oldalról alacsony volt. Ezen lakott egy azok közül a férfiak közül, akik kezdetben itt a földből születtek: Euénór volt a neve. Vele lakott felesége, Leukippé. Egyetlen gyermekük született csak, egy leány, Kleithó. Mikor a leány már férjhez menendő volt, meghalt apja-anyja, Poszeidón pedig szerelemre gyulladt iránta egyesült vele, és azt a dombot, melyen a leány lakott, jól körülkerítette és körös-körül megerősítette. Felváltva kisebb-nagyobb tenger- és földgyűrűket vont ugyanis egymás körül: kettőt földből, hármat tengerből – mintha körzővel csinálta volna -, a sziget közepétől kiindulva, mindenfelé egyenlő távolságban, úgyhogy a terület megközelíthetetlenné vált emberek számára, mert hajó és hajózás akkor még nem volt. A középen fekvő szigetet, isten lévén, könnyen berendezte és felékesítette, két forrásvizet fakasztva a föld alól, egy hideget s egy meleget, s mindenfelé terményt is bőségesen sarjasztott a földből.
Fiúgyermekből öt ikerpárt nemzett és nevelt fel, és az egész Atlantisz szigetét tíz részre osztva, a legidősebb párból az elsőszülöttnek adta anyja, Kleithó lakhelyét és a körülötte lévő fekvő tájékot – ez volt a legnagyobb és a legjobb rész. Őt a többiek királyává tette, de a többit is uralkodóvá, hiszen mindegyiknek sok ember fölötti uralmat és nagy kiterjedésű földet jutatott. Nevet is adott mindegyiküknek, a legidősebbnek, a királynak azt, amelyről az egész sziget és a tenger elneveztetett – tudniillik az Atlanti-tenger -, mert Atlasz volt az első király neve.

…

Mindezt megkapva a földtől, templomokat, királyi palotákat, kikötőket, hajógyárakat építettek, s az egész országot a következő módon rendezték be.

VIII. Először is áthidalták azokat a tengergyűrűket, melyek a régi anyaváros körül voltak, hogy utat csináljanak kifelé és a királyi palota felé. A királyi palotát mindjárt kezdetben istenüknek és őseiknek ezen a letelepülési helyén építették fel, s egyik nemzedék a másiktól átvéve, a már meglévő pompát tovább díszítve, lehetőleg mindig felülmúlta elődjét, míg csak a palotát – nagysága és a mű szépsége tekintetében – bámulatossá nem tették. Ástak ugyanis a tengertől a legkülső gyűrűig egy csatornát, mely három plethron széles, száz láb mély, ötven sztadion hosszú volt, és lehetővé tették a hajózást a tengertből odáig – mint valami kikötőbe -,kitágítva a torkolatát, hogy a legnagyobb hajók is befussanak. De ez még nem minden. Átvágták a tengergyűrűket elválasztó földgyűrűket is a hidak közelében, annyira, hogy egy háromsor-evezősnek átjárója legyen egyikből a másikra, de be is födték ezeket az átjárókat, úgyhogy ezek alatt az áthidalások alatt lehetett hajózni, mert e földgyűrűk oldalfalai elég magasan kiemelkedtek a tengerből.
A legnagyobb vízgyűrű, melybe a tenger vizét bevezették, három sztadion széles volt, a következő földgyűrű vele egyenlő; a második gyűrűpárnak a vizes gyűrűje két sztadion széles, a száraz pedig isét ezzel egyenlő volt; végül középen elterülő sziget körüli vízgyűrű egy stadion széles volt. A szigetnek pedig, melyen a királyi palota emelkedett, öt sztadion volt az átmérője. A szigetet, a gyűrűket s a hidat, mely egyplethronnyi széles volt, körös-körül teljesen körülvették kőfallal, a hidakon pedig bástyatornyokat és kapukat emeltek mindenütt, ahol a tenger áthatolt.
A szükséges követ pedig a középső sziget széléről körös-körül s a külső és belső gyűrű mélyéből fejtették részben fehéret, részben feketét, részben pirosat. A kőfejtéssel két üreget vájtak hajók számára, melyeket maga a szikla fedett be. Az épületek, részben egyszerűelk voltak, részben azonban a kövek keverésével színessé tették őket a változatosság kedvéért, hogy természetes gyönyörűséget keltsenek. A legkülső gyűrű körül lévő fal egész kerületét mint valami kenőccsel, bronzzal vonták be, a legbelsőt olvasztott ónnal, végül a fellegvár körüli falat oreikhalkosszal, amelyek tűzszerű fénye van.

IX. A királyi palotát a fellegvárban a következőképpen rendezték be. Középen Kleithónak és Poszeidónnak szentelt templom emelkedett, mely el volt zárva a nyilvánosság elől, s aranykerítéssel volt körülvéve. Ez volt az a hely, ahol hajdan Poszeidón és Kleitó nemzette és a világra hozta a tíz uralkodó nemzetségét. Itt rótták le – áldozatul e tíz ősnek – minden évben mind a tíz országrészből az évszakok első terményeit. Magának Poszeidónnak a temploma egy sztadion hosszú, három plethron széles s ennek megfelelő magasságú volt, de formájában volt valami barbár. A templomot kívülről teljesen bevonták ezüsttel, az oromzat kivételével, melyet arannyal burkoltak. Ami pedig a belsejét illeti, az elefántcsont tető arannyal, ezüsttel és oreikhalkosszal volt díszítve; a falakat, oszlopokat és a padlózatot teljes egészében oreikhalkosszal burkolták. Aranyszobrokat állítottak fel a templomban: az istent, amint kocsiján áll és hat szárnyas lovát hajtja, s ő maga oly nagy, hogy feje tetejével a tetőt érinti, körülötte pedig száz Néréisz delfineken …

A leírás nem illik rá egyetlen óceánfenéki képződményre sem a közelben; márpedig ha Platón csatornarendszere ott van, ott kellett lennie a közelben a városnak is. Valószínűleg ott is volt, de megsemmisült a sziget elsüllyedését kiváltó kataklizma során. Vagy csak nem néztem át eléggé alaposan a rendelkezésemre álló képanyagot, és nem fedeztem fel a maradványait.

Egy nagy talány van, amely arra mutat, hogy nem lehet puszta kitaláció a város leírása: az oreikalkhosznak nevezett fém. Az ember csak olyan dolgokat képes kitalálni, amelyekre vannak foglamai. Platón pedig láthatólag bajlódik ennek a fémnek a leírásával, nem tudja pontosan, mi az, elhelyezi a történetben, mert a forrásából készen kapta a fogalmat, de éppúgy nem képes a saját foglami világában elhelyezni, ahogy Ezékiel próféta a robotokat. (erről majd később ejtünk szót).

A következő részben a Kanári-szigetek őslakosairól, régészeti leletekről és arról lesz szó, miért nem hiszem el, hogy Atlantisz az európai kontinenst és a brit szigeteket összekötő földnyelv lett volna, amely az utolsó jégkor végén merült – szép lassan – a tenger alá.

Földvári György, 2010. február 12.

“Özönvíz előtti” ősműveltség és a boszniai piramisok

Semir Osmanagic bosnyák származású amerikai régész 2005 táján elkezdte a boszniai Viszoko város melletti Viszocica magaslaton álló 3, piamis alakú hegy feltárását. Ugyanis azt sejtette, hogy az erdő borította hegyek valóban azok, aminek látszanak: ember alkotta piramisok.

2006-ban az Európai Régészeti Szövetség vezetője, Anthony Harding szemrevételezte az ásatások helyszínét, majd megállapította, hogy a piramisok természetes képződmények. “a természetben nagyon sok olyan kőképződmény fordul elő, amely úgy néz ki, mintha emberkéz alkotta volna.” – mondta állásfoglalásában.

Ez már önmagában elég, hogy feltételezzük: Viszokóban valóban emberi kéz munkája által alakított piramisok vannak. Ugyanis a “hivatalos” tudomány annak idején az “amatőr” Heinrich Schliemannt is hülyének nézte, és minden eszközzel akadályozta, amikor az ókori Tróját a Hisszarlik domb alatt kezdte keresni (a szájhagyomány állítása alapján) – hiszen a tudósok már rég megállapították, hogy Trója romjai Bunabasi alatt vannak.

Schliemannak sokáig nem hittek. Néhány ellenlábas állítása szerint Schliemann egyenesen hazudott, félrevezette a közönséget, sőt, a talált kincsek nem is olyan régiek és értékesek. Hogy ezt megcáfolja, Schliemann többször is visszatért még Trójába (1878–1879-ben, 1882-ben és 1890-ben) és folytatta a feltárást. Két konferenciát tartottak Trójáról (1889-ben és 1890-ben), végre tudományosan is igazolták Schliemannt. A legutolsó munkálatok azonban azt bizonyították, hogy a Trója 2-es réteg valóban nem a homéroszi időkben keletkezett, az alulról számítva a hatodik rétegben feküdt.
Mükénét 1876-ban tárta fel. Itt nem kellett megkeresni a helyszínt. Az I. sz 170 körül itt járt Pauszaniasz leírta amit látott. Schliemann, a tudósok véleményével ellentétben, azt állította, hogy Agamemnon és társai sírja a várban van. A vázák és újra vázák hatalmas tömege után rábukkant egy kövekből képzett különös kettős körre, a mükénei kerek agorára. További kutatásai során kilenc sírhelyet fedezett fel. Az aranyleletek értéke szinte felbecsülhetetlen volt! Az ásatásról írt jelentései a londoni Timesban is megjelentek, ennek köszönhető a világhírnév, melyre Schliemann szert tett. Az arany- és ezüstleletek még látványosabbak, még épebbek voltak, mint a Trójában találtak. Ezután tárta fel Orkhomenósz városait (1881, 1886), Tirünsz városát (1884–1885) és Marathont (1884).” (Forrás: Wikipédia)

A viszokói ásatások azóta is folynak. Bárki, aki elég szabadidővel és elszántsággal rendelkezik, beállhat segíteni.

Szenzációs bejelentést tett az ismert egyiptomi régészprofesszor az állítólagos boszniai piramisokkal kapcsolatban. Nabil Swelim szerint a Visococa-hegy belsejében talált alagutak olyanok mint az egyiptomi piramisokban feltárt járatok. A magyar egyiptológus szerint perifériális és szenzációhajhász a boszniai felfedezés.

“A világ legnagyobb piramisa, egy brilliáns és bonyolult építmény van Viszokóban, ami a legnagyobb jelentőséggel bír az egész világ számára” – jelentette be egy vasárnapi sajtókonferencián prof. dr. Nabil Mohamed Abdel Swelim, ismert és elismert egyiptomi régész, piramiskutató. Az idős tudós kifejtette, hogy a Visocica-hegy belsejében talált alagútrendszer rendkívül hasonlatos az egyiptomi piramisok belsejében lévő járatrendszerekhez.

“Ez hihetetlen felfedezés! Jó időbe telhet mire megértjük ezeknek a kőépítményeknek a rejtélyét, hogy miképp építették ezeket” – idézte az egyiptomi professzor szavait az eseményről beszámoló FENA, Bosznia-Hercegovina állami hírügynöksége.

Mint ismeretes, a 47 éves, 16 éve Houstonban élő Semir Osmanagic 2005 májusában azzal kavarta fel a tudományos életet, hogy bejelentette: a Szarajevótól pár kilométerre lévő, 650 méter magas Visocica hely belsejében egy lépcsős piramis van. Osmanagic alapítványt hozott létre és elkezdett pénzt gyűjteni egy ötévesre tervezett kutatási program megvalósításához. Osmanagic szerint a viszokó nevű, ősi bosnyák várost körülvevő hegyek közül még kéttő rejt piramist, ezért ásatásokba kezdett ezeken is. Osmanagic felfedezését sok irányból támadták, sokan a tudományosságát kérdőjelezték meg, többek szerint csupán marketingfogásról van szó.

(A teljes – 2007-es – cikket lásd itt)

A feltárt járatokban többek között magyar rovásírásos jelekre is bukkantak. Hogy a rovásírás mikor került oda, és kik rótták a kőre, , még megfejtésre vár. Kb 30 000 éve a magasan a tengerszint felett fekvő építményeket árvíz öntötte el. (özönvíz?) Ennek üledékében találtak egy fadarabot, amelyet egy lengyel laboratóriumban C14-es vizsgálatnak vetettek alá. A vizsgálatot egy másik laboratóriumban megismételték. Mindkét vizsgálatból az derült ki, hogy az iszapban talált fadarab kb. 34 000 éves. A felfedezés helyéből és körülményeiből egyértelmű, hogy nem utólag került oda, tehát a piramisok alatti, és azokat összekötő járatok legalább ennyi idősek! Ha emberkéz alkotta őket, ez az első ismert emberi magaskultúra alkotása. Időközben kiderült, hogy a piramisok anyaga nem kő, hanem cement. Ezt a természet igazán ritkán állítja elő, különösen nem lépcsős piramis formába rendezve. Ha mégis, akkor ez csoda. Abban pedig komoly tudós nem hihet.

Lehetséges, hogy igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy az emberi kultúra bölcsője a Kárpát-medence volt? – lehetséges, hogy még a sumerológusoknak is van valami igazuk, csak Bobula Ida és társai a lelkesedéstől hajtva nem egészen korrektül értelmezték a sumér-magyar rokonságra utaló jeleket?

Régóta köztudott, hogy az úgynevezett “neolit forradalom” a Kárpát-medence déli vidékeiről indult – itt vannak a “Körös-kultúra” halmai, és a fésűs kerámiák lelőhelyei Bácskában és lefelé a Balkánon. Lehet, hogy a kőkori értelmiség magyarul írt és beszélt?

Sok – az ősműveltséget és az ősmagyarságot érintő – kérdésre választ kaphatnánk, ha segítenénk a boszniai piramisok rejtélyének megoldásában.

Ezékiel és az Úr űrhajója

Nem könnyű a próféták élete. Ezékielt is vetette a sors ide-oda, mígnem a Kébár folyó mellett olyasmi történt vele, amit feltétlenül írásba kellett foglalnia. Mert ha nem írta volna le, maga se hitte volna. Az Úr trónszéke felhőben és tűzben tűnt fel, és amikor leereszkedett, “mintegy üvegtenger közepén” állt. Mai fogalmainkkal: a fékezőrakéták hője megolvasztotta a homokot. “Négy lelkes állat” vette körül a trónszéket, ezeket elég körülményesen leírja a próféta, mert ezek voltak a legfurcsábbak számára, különösen a lábaikkal nem tudott mit kezdeni, amelyek simák voltak, mint a borjú lába, és ragyogtak, mint a simított érc színe, talpaik pedig körül valának rakva szemekkel. Mindenki ismeri a négy arcukat: ember, oroszlán, sas és bika-orca – de igazából nem ez a lényeg, hanem az, hogy meg nem fordultak játukban, közöttük valamiféle egybeszerkesztett kerekek mozogtak, ezek irányították mozgásukat, és mente, amerre a lélek vala menendő. Vagyis irányváltoztatáskor nem kellett megfordulniuk, mert valamelyik arcuk épp menetirányba állt. A szárnyak, amelyek összeértek, úgy forogtak, a fémlábak és a koordinációs szerkezet, mind arra mutat, hogy négy robot vette körül a leszállóegységet, amelyben az Úr úgy trónolt, hogy csak a elsőteste látszott ki a tűzből, de az is ragyogott. Az egészet szivárványszínű fény vette körül, az Úr dicsősége. Ezékielnek nincsenek fogalmai, hogy leírja ezt a látványt, és roppant tanulságos, ahogy egy ókori pásztor szóhasználatával irja körül az űrhajót és a csúcstechnológiás robotokat. Érdekes, ahogy az Úr megetet a prófétával egy könyvet, amelyben benne vannak mindazok a dörgedelmek, amelyeket el kell mondania az Úr akaratát semmibe vevő, pártoskodó júdeaiaknak. Ezután ugyanaz a lélek, amely  a robotok mozgását irányította, felragadja, és elviszi Tel-Avivba – ami nem lehetett túl közel – hogy szóljon a néphez.

Ez az első részletes és hiteles űrhajó- és robotleírás, amely ránk maradt a régi korokból. Ezékiel nem találhatta ki, mert az ember csak olyat képes kitalálni, amire vannak fogalmai, a prófétának pedig nyilvánvalóan fogalma sem volt róla, mit lát, de ahogy tudta, leírta. Az, hogy a történelem tudománya az utóbbi évszázadokan nem vesz róla tudomást, vagy sima mesének tartja, azt illusztrálja, hogy mindegy tudósainknak, igaz-e a rendszer, amit szépen felépítettek, a lényeg, hogy ne legyenek benne zavaró, disszonáns részletek, amelyeknek tüzetesebb vizsgálata esetleg alapjaiban rázza meg a rendszert.

Ezékiel a neten: http://www.cab.u-szeged.hu/WWW/books/x/o/ezek/chap001.html